A tatárlakai ~7500 éves agyagkorong, mint a Szellem és élet deutenomikai megjelenítése rovásírással

Az Erdélyben, Gyulafehérvár mellet található Alsótatárlakán 1961-ben kiásott agyagtáblák az eddig fellelt, feltehetően legkorábbi ismert rendszerbe tartozó írásjeleket tartalmazzák. A környező leleteken végzett radioizotópos vizsgálatok szerint ezek Krisztus előtt 5500 körül keletkezhettek, így kb. ezer évvel előzik meg a legkorábbról ismert sumér agyagtáblák írásait. Az alább vizsgált kerek agyagtábla (1. ábra) 3-4 méter mélységből került elő, a település legalsó, Tordosnak megfelelő, legkorábbi rétegéből. A gödör finom hamuval volt tele, a benne talált egyéb leletek 26 agyagból és 2 kyklosi alabástromból készült embert ábrázoló szobrocska és egy Spondylusból készült kagylókarperec voltak. A táblácskák mellett talált leletek a kelet-magyarországi vonaldíszes kerámia fejlett, középső szakaszából, az ún. tiszadobi csoportból származnak. Keletkezésük ideje ezek alapján a középső neolitikum, a Krisztus előtti 5. évezredben a mai Európa déli részén virágzó vinča–tordosi kultúra ideje. A leletek jelenleg a kolozsvári Történelmi Múzeum gyűjteményében találhatóak [1-3].

1. ábra - A közel 7500 éves ~6,6 cm átmérőjű és ~2,1 cm vastagságú kör alakú alsótatárlakai agyag korong írásos oldalának színes fényképe a kolozsvári Történelmi Múzeum gyűjteményéből [4]. Víg Sándor (2006), Friedrich Klára, Szakács Gábor anyagából.

A tatárlakai leletek és írásjelek értelmezése több régész, történész és nyelvész generáció érdeklődését, munkáját és szakmai megbeszéléseit táplálja napjainkban is.

Mi, most a természettudomány oldaláról vizsgáljuk az írásjeleket, azok képi és tartalmi vonatkozásaiban, felhasználva az eddig megismert és számunkra is elérhető régészeti és nyelvészeti utalásokat, eredményeket is. Az általunk bemutatott anyag megbeszélése és véleményezése természetesen minden érdeklődő számára elérhetőek. A kizárólagosság elve nélkül minden vélemény és javaslat fontos, figyelembe veendő. Az alábbiakban leírt értelmezés egy, a rendelkezésre álló más értelmezések között.

Az írásjelekkel borított kör alakú felület négy, nagyjából egyező méretű egységre osztható, ahol az 1., 2., 3. és 4. negyedben a „D” és/vagy „H” betűk formái ismerhetőek fel különböző elrendezésben, illetve a 2. negyedben az „O” és „C” betűkre emlékeztető írásjelek is találhatóak (2. ábra).

2. ábra - Az alsótatárlakai agyagtábla felosztása fekete keretben feketén számozott négy darab negyedre, kvadránsra vagy kompartmentre a bennük található H és D betűkre emlékeztető pirosan keretezett, illetve az O és C betűkre emlékeztető zölden keretezett írásjelekkel az 1-es, 2-es, 3-as és 4-es kvadránsokban [5].

A “H” betű a természettudományokban egységesen Földünk és az Univerzum leggyakoribb, legkisebb, legkönnyebb, egyben leggyorsabb és az élő anyag leg(re)aktívabb atomját, a hidrogént jelöli. Ez a kémiai elemek periódusos rendszerében az 1-es atom számú elem (3. ábra; bal felső sarok, piros körrel jelölve; (egy proton + egy elektron)). Az “O” és “C” betűk az oxigént és szenet jelentik 6-os és 8-as atom számokkal (3. ábra; jobb közép, zöld körökkel jelölve).

A hidrogén melletti fekete nyíllal jelölt “D“ a deutériumot jelöli, ami egy protont és egy neutront tartalmaz az elektron mellett, míg a normál hidrogén csupán egy protont. Ezen második részecske a deutérium magját kétszer nehezebbé és nagyobbá teszi, ennek túlzott felszaporodása biológiai rendszerek működését jelentősen károsítja. Emiatt ókori szövegekben a deutérium csökkentésének életviteli, táplálkozási és vízfogyasztási elvei - feltehetően tapasztalati úton - sokfelé fellelhetőek. A kémiában ”2H“ jellel azonosítják a deutériumot (4. ábra; 3-as kvadráns pirossal keretezve), de a ”D“ nem hivatalos jelölést is gyakran alkalmazzák (1-es és 2-es kvadránsok) annak ellenére, hogy a deutérium nem önálló kémiai elem.

3. ábra - Kémiai elemek periódusos rendszere, a Mengyelejev-táblázat [6].

4. ábra - A “2H” írásjele a Sumér 2 (>>) jellel, 90 fokkal az óramutató járásával ellentétesen elforgatott helyzetben.

Az alsótatárlakai agyagtábla írásos oldalán található 2-es kvadráns jobb oldali deuteron (D) jele, ami a vele súlyra egyenlő két hidrogénnel, illetve a deutérium magra is jellemző egy pozitív töltéssel van összekötve (5. ábra; 2-es kvadráns, pirossal keretezve). A protonok (H+) élő biológiai rendszerekben látható folyamatos, egyben gyors mozgását jelképező nyíl szintén fel van tüntetve. Ugyanezen kvadráns tartalmazza a nehéz víz szerkezeti képletét DDO formájában (5. ábra; 2-es kvadráns zölddel keretezve), illetve a 2-es kvadráns fontos eleme ezen nehéz és könnyű hidrogének vízszintesen való horizontális elkülönítése, frakcionálása, a fizikában mozgás, párolgás révén (5. ábra; felfelé mutató kék nyíl). A 2-es kvadráns fontos eleme a pozitív töltésű hidrogének oxigén és szén irányba való mozgása, ami a deutériumot csökkentő fotoszintézisen alapuló földi szerves élet alapja, illetve Szent-Györgyi Albert munkájának egyik legfontosabb megállapítása, miszerint az élet a hidrogének mozgásával valósul meg. A deutérium név a görög deyterosz (δεύτερος) szóból származik, jelentése: második.

A természetet ilyenformán vizsgáló számára az alsótatárlakai agyagtábla írásos oldalán található 2-es kvadráns a szerves élet atomi világának, leggyakoribb elemeinek betűiből összerakható képszerű összefoglalását adja.

5. ábra - Az alsótatárlakai agyagtábla 2-es kvadránsának jelrendszere a deutérium hidrogéntől való
elkülönítésének, frakcionálásának és a szerves élet atomi alkotóinak, az oxigén és szén irányába való mozgásának értelmezésével.

Az alsótatárlakai agyagtábla írásos oldalán található 3-as kvadránsa 90 fokkal az óramutató járásával ellentétesen elforgatott helyzetben újra könnyen fellelhetővé teszi a 4. ábrán már korábban bemutatott “H” jelet, de most a skíta 2, azaz “>>” számtaggal. Ez a deutérium kémiai jelölése az atommagban lévő részecskéket (egy protont és neutront) is jelölve “2H”-val. Az itt leírt jelenségek könnyebben láthatóvá tétele szempontjából az agyagkorong elforgatásának azért lehet jelentősége, mert az ebben a kvadránsban így szintén jobban látható másik alakzat egy, az élő szervezetekben az energia és anyagcsere víz termelésére, illetve az ionpumpák működtetésére alkalmas, protonokkal meghajtott forgó nanomotorok alakjára emlékeztet, azok Fo és F1-es alegységeinek agyagba vésett ábrázolásával (6. ábra; 3-as kvadráns pirossal keretezve). Ennek bemutatására ugyanezen ábrán feltüntettük egy ATPase nanomotor fehérje szerkezetének atomi eloszlásokkal, illetve alegységenként eltérő színekkel készült képét a hasonlóság érzékeltetésének céljából. Tudvalévő, hogy a deutérium roncsolja ezen gyorsan forgó fehérjék szerkezetét kétszer nagyobb súlyú és méretű atommagja miatt [7] a hidrogénnel összehasonlítva, ami ezen nanomotorok normális forgásának meghajtója (H+).

Az alsótatárlakai agyagtábla írásos oldalán található 3-as kvadráns az élővilág fehérje hajtómotorjának deutériummal való ábrázolása, ami működésüket jelentősen befolyásolja az élők világában. Ezek szerint a 3-as kvadráns egy funkcionális biokémiai képet adhat az életet károsító "2H" izotóp hatásairól, melyektől egy amulett védelmet szolgálhat akár személyes hiedelmek, akár eredetmítoszok, vagy szervezőeszmék mellett. A korong oktatási anyag is lehetett annak forgatása közben.

6. ábra - Az alsótatárlakai agyagtábla 3-as kvadránsának jelrendszere 90 fokkal az óramutató járásával ellentétesen elforgatott helyzetben. Itt újra észlelhető a deutérium “2H” írásjele a Sumér (>>) 2 jellel a piros keret fölött, illetve egy mitokondriális nanomotor Fo és F1 egységeinek vázlata pirossal keretezve. Egy ilyen nanomotor annak fehérje szerkezeti formájában a képjobb oldalán is látható [8].

Amennyiben 180 fokkal elforgatjuk a korongot, a 4-es kvadránsban látható lesz egy három biztos lábon (test-lélek-szellem - Atya, Fiú, Szent Szellem) álló nehezékeitől megszabadult, deutériumtól védett emberi alak (7. ábra, pirossal keretezve). A 4-es kvadráns az atya, fény és ügyelni jeleket tartalmazza a deutériummal bíró 2-es és 3-as kvadránsoktól választóvonallal elhatárolva, ami egyben az élet, a lélek, a Teremtő atyai erők védelmének jelképe is lehet.

Kariotipizálás (kromoszómákat vizsgáló tudomány) mentén elindulva a 19-es kromoszóma pár tűnhet fel (7. ábra, jobb alsó kék keretben), ahol többek között a nanomotorokat összeszerelő ATP5SL és ATPase ASNA1GAPDHS nevű gének, a glyceraldehyde-3-phosphate dehydrogenase (19q13.12) és a mitokondriális belső membrán motor fehérjéit is szállító (translocase) TIMM50 alegység, majd a nanomotort hidrogénnel tápláló, a hosszú szénláncú zsírsavak lebomlásában, illetve szállításában szerepet játszó deutériumot csökkentő enzim, a long-chain-fatty-acid—CoA ligase öröklődnek. A hármasság erején nyugvó 19-es kromoszóma a deutériumra legérzékenyebb sejt motorunk védelméről, fontosságáról, örökletes és egyetemes fenntartásáról szól. A 4-es kvadránssal tovább dolgozunk a 11-es ábra mellett.

7. ábra - Az alsótatárlakai agyagtábla 4-es kvadránsának jelrendszere 180 fokkal elforgatott helyzetben. Egy emberi alakot vélhetünk fel egy 3 pilléren nyugvó asztalon vagy oltáron állva teljes terpesz szélességben, kitárt kezekkel.
Hasonló, mint amit Leonardo da Vinci alkotott meg a Vitruvian ember formájában. Alatta a 19-es kromoszóma pár kékkel keretezve [9].

Amennyiben 270 fokkal elforgatjuk a korongot az óramutató járásával ellentétes irányban egy újabb hidrogén jel tűnik fel a 3-as kvadránsban “H” formájában, de most a skíta 2 “>>” számtag előtt, ami a hidrogén gáz, a “H2” kémiai jele. Ez a tiszta gáz a Föld hidrogén készletéből valamilyen módon állandóan termelhető és vízzé vissza is forgatható oxigén mellett. Ilyen források a földgáz és a biomassza (8. ábra, 3-as kvadráns pirossal keretezve). Földünk energia termelő és értékesítő óriásai mind felismerik, hogy földünk jövője a hidrogén gáz biztonságos és folyamatos felhasználása a Föld és lakossága energia igényeinek kielégítése céljából.

8. ábra - Az alsótatárlakai agyagtábla 3-as kvadránsának jelrendszere 270 fokkal az óramutató járásával ellentétesen elforgatott helyzetben. Újra észlelhető a hidrogén, itt viszont a Sumér (>>) 2 elött “H2” a piros keretben. Jobbra, a Mérnök Magazin Április 2021 - Prof. Dr.-Ing. Anisti Ferenc által írt „A hidrogéntechonológián alapuló fenttartható villamosenergia-szolgáltatás” című cikkének összefoglaló fedőlap illusztrációja [10].

Beszámolónk végére hagytuk a jelöléseink szerinti 1-es kvadránst, nem véletlenül. Ez a kvadráns tartalmazza ugyanis a deutérium által másik legsérthetőbb molekuláris egységet sejtjeinken belül, ami a DNS örökítő anyag szerkezetének és hírvivő RNS-ének, azaz a genetikai kód átírásának károsításával áll összhangban, a nanomotorok működésének akadályoztatása mellett, amit a 6. ábra, 3-as kvadránsa mutat.

Az 1-es kvadráns bal oldalán a genetikai kód, egy kodon (9. ábra, 1-es kvadráns pirossal keretezve) lelhető fel a természetet tudományosan vizsgáló számára. Ezek a hármas kódok határozzák meg, hogy a DNS molekula létrához hasonló kettős cukor spirál láncában egymás után következő három nukleotid bázis alapján milyen sorrendben épülnek be aminosavak egy fehérjébe annak előállítása során. DNS-ben a nukleotidok három alkotóból épülnek fel: 1) heterociklusos bázisok, melyek a guanin (G), adenin (A), citozin (C) és timin (T), 2) pentóz (2-dezoxi-β-D-ribóz) és végül 3) a foszforsav. A DNS könnyen bontható hidrogén hídjai, deutérium nélkül, lehetővé teszik az információ maradandó tárolását, pontos megkettőződését új DNS szintézisén keresztül (replikáció) és a genetikai anyag utódokba való átadását. Az alsótatárlakai agyagtábla 1-es kvadránsának jelrendszere (9. ábra) szerint a pirossal keretezett jel a DNS ismert genetikai kódját jelképezi a természetkutatónak, a bázis hármast (tripletet), a gént, az egy aminosavat meghatározó örökítő anyagot, a kodont, a kettős szálú DNS-en belül.

9. ábra - Az alsótatárlakai agyagtábla 1-es kvadránsának jelrendszere [11, 12].

Ezt, mint ahogy meglepően a véset is mutatja, két egymással ellentétes 5’ -> 3’ irányban futó cukor-foszfát (deoxyribóz-5P) váz és az azok báziasait hidrogén hidakkal összekötő protonok (H+) alkotják. A kodonok egymás után álló hosszabb szakaszai alkotják az úgynevezett kettős hélix létrás szerkezetét (9. ábra, 1-es kvadráns pirossal keretezve), melynek exonokon elhelyezkedő kódoló bázis hármasai (tripletjei) gyártják fehérjéinket, ezzel együtt hordozzák, majd örökítik tulajdonságaink meghatározó részét. Fontos eleme a tatárlakai leletnek, hogy a DNS-re emlékeztető karcolat a pentóz cukor váz 5’ -> 3’ irányultságát is jelzi a foszforsavat (megállapodás szerinti) az 5’ szénatomnál hagyva, ami a cukorláncot hosszabbítja az 5’ végen. Ezt a vékonyabb kék nyilakkal és keretekkel az ábra jobb oldalán is mutatjuk. Balra fekete háttérrel egy, a DNS átírása utáni poszttranszkripciós 5’ cap módosításon már átesett hírvivő RNS (messenger RNA; mRNA) molekula jellegzetes „V” alakú képe látható [13], amihez valamelyest hasonlító karcolat tűnik fel a “sejtmag membránja” (9. ábra, 1-es, 3-as kvadránsok választóvonala) mellett, közvetlenül az azzal való egyesülés előtt. Az 5’ "sapka" (angolul 5’ cap) megléte alapvetően fontos ahhoz, hogy egy riboszóma felismerje a fordításra (transzlációra) váró mRNS-t, mielőtt a sejt ribonukleáz enzimjei lebontanák azt. Betolakodó baktériumok, prokarióta sejt kórokozók, mitokondriumok és kloroplasztiszok mRNS-ein nincsen ugyanis 5’ sapka. Számos vírus viszont olyan sapkaszerkezetet állít elő, amely segít abban, hogy elkerüljék a gazdaszervezet veleszületett immunrendszere általi felismerést [14].

A fentebb már leírt súly- és méretkülönbségből eredő okok miatt a deutérium nagy kárt tesz a DNS-ben található hidrogén kötésekben is, amit több tudományos irodalmi hivatkozás tisztázott már [15-17]. A zölddel keretezett jel egy „D” betűre emlékeztet, ami a deutérium jele a tudomány köznyelvén. Ez a „D” betű a belőle alul kilógó DNS cukorvázra mintegy ráül, a foszfor sav fölött, ha úgy tetszik maga a jel „P”-nek is olvasható. A „D” teljességgel megváltoztatja a DNS formáját és szerkezetét, ezzel a gének átírását és javítását akadályozza, ami tudjuk legtöbb krónikus betegségünk kialakulásának egyik fontos tényezője lehet.

Összefoglalásképpen, az atomokból megalkotott élő világ alapegysége, a hidrogén atom, fele akkora súllyal és mérettel rendelkezik, mint saját stabil izotóp párja, a deutérium. Ennek megfelelően minden Földön élő biológiai rendszer protonok mozgatása közben deutériumba akadva a hidrogén és deutérium közötti legnagyobb, többrendbeli kinetikus izotóp hatásokat kell leküzdje. Erre a “súlyos nehézségre” maga a Teremtő sem találhatott más megoldást, mint hogy a környezetünkben, így táplálékainkban, folyadékjainkban kis mennyiségben megtalálható jóval nehezebb hidrogén izotóptól, a deutériumtól, a saját Képmására fentről teremtett ember, illetve sejtje, működés közben, meg kell szabaduljanak. Erre két gyökeresen eltérő módszer létezik, 1) a fizikai deutérium frakcionálás a jég, víz és gáz halmazállapotainak változása során, amikor is az újonnan keletkező frakció már kevesebb deutériumot tartalmaz (2. ábra; 2-es kvadráns "H" és "D" jelek egymás alatti sorokban). A deutérium biológiai elkülönítése, szűrése vagy diszkriminációja a sejtek membránjában található fehérje nanomotorok segítségével történik (3-as kvadráns), melyek a deutériumot a hidrogén membránon keresztül való mozgatása közben az azonos oldalon visszatartják [19].

Ezen összefüggések első jelenleg fellelhető kultúr- és tudománytörténeti gyökerei a Kárpát-medencébe, a Maros menti Erdélybe vezetnek, ahol Tatárlaka fekszik. Innen és ílymódon terjedhedtek tovább a fennmaradt ismeretek egyéb akkori népek nyelvi, képi, írásos és életmódbeli szokásain keresztül, illetve maradhattak fenn a Világ minden táján, a legkülönbözőbb világvallások szigorú hagyományainak megőrzése, követése és terjesztése során.

A fentebb leírt atomi és biológiai összefüggések ismerete egy történelmi, vallási és tudományos korokat átívelő olyan egyetemes jelkép és tudás rendszer lehet, ami a ma élő ember világából és gondolkodásából kiveszett. Mivel az akkor hivatalosan még késő őskor embere 7 és fél ezer éve aligha ismerhette az általa agyagba vésett betűk és kémiai jelek fontosságát, vagy azok alapvető tudományos összefüggéseit. Ezért majdnem biztos, hogy egy emberek feletti entitás, tudás, hatalom, értékrend, illetve a múltat a jövővel összekulcsoló talán legfontosabb láncszem, a Teremtés elvének és a Teremtő létének tárgyi bizonyítékai hevernek előttünk. Az emberrel ezen tudás átadása akár írással, akár véséssel, annak megőrzése érdekében a teremtői terv, szándék és cél. Történhet ez tudományos „kép(let)ekkel” bevésett formában (tatárlakai lelet) vagy írott szövegben (ókori bibliai levelek). A fentebbi értelmezések segíthetnek a Teremtés és az eltérő emberi kultúrák összhangjának újbóli megteremtéséhez, megőrzéséhez és kiterjesztéséhez, népek, nyelvek, vallások, nemzetek között, határok nélkül, ami a Kárpát-medence ősi népeinek egyik fontos küldetése lehet a Világmindenségben.

Innen eredhet, hogy a Teremtés könyvének (Mózes I. könyve 1. Rész) második verse a fizikai világ teremtésének kezdetén a Teremtő (Szent) Lélek leírásával, mint a vizek felett lebegő pára, a deutérium csökkentés (deukkentés), azaz a fizikai frakcionálás elvét mutatja be először. Ez lehet egyben a Teremtő jelenlétének az életet megelőző jelképe a Földön „...és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett”. A bibliai szöveg a Kárpát-medencében Tatárlakán talált agyag korongon is fellelhető „D” betű fölötti rajznak felel meg (10. ábra, 4-es kvadráns), ahol a piros nyíl mutatja a deutériumot, a zöld nyíl mutatja a víz egyenletes, sima felületét és az ezek fölött lévő kék nyíl mutatja a Teremtő Lelkét gyakran ábrázoló galamb szárnyszerű lebegő hullámot a köztük ülő szempárral (10. ábra, 4-es kvadráns mellet jobbra lévő kép). Lelki szemek is tekinthetnek ránk innen egyúttal.

10. ábra - Az alsótatárlakai agyagtábla 4-es kvadránsán található, a Teremtés

könyvében leírt, vagy utalt jelrendszer [20].

Mózes ötödik könyve is a Deuteronomium nevet viseli, ami a fentiek részletesen héberül írott későbbi vallásos gyűjteménye a zsidó-keresztény tudás és ismeretek megőrzése céljából, ami az érdekességek sorát csak bővíti.

Egy ilyen különlegesség a 4-es kvadránsban alul fekvő Deutérium (11. ábra, 4-es kvadráns, illetve annak jobb oldali kiemelése), amit a Mennytől a Szentháromság jele választ el. Itt középen az Atya, a jobbján ülő Fiú, és a balján ülő elhalálozott jelképe lelhető fel három vésett vonal formájában.

A tatárlakai korong természettudományos szemmel vizsgált legfontosabb üzenete a Deutériumtól való mentesség, az attól való megszabadulás, a Szentháromság megértésén, illetve annak személyre szóló beteljesedésén keresztül.

11. ábra - Az alsótatárlakai agyagtábla 4-es kvadránsa a Deutériumot (piros nyíl), a Szentháromságot (sárga nyíl) és az Atya mellett ülő Fiút, illetve az ehunyt üdvözült lelkét mutatja, akinek a sírban talált temetkezési korong készült, az Úr balján megjelenítve (kék nyíl).

Térjünk még egy bekezdés erejéig vissza a kettős keresztre emlékeztető szkíta egyes jelére, illetve az ennek elforgatásával megjelenő első elem, a hidrogén (4. ábra; 3-as kvadráns pirossal keretezve) szerkezeti hasonlatosságaira. A szkíta egyes jele egy középső függőleges szárból, illetve két másik, vízszintes, egymáshoz nem kapcsolódó, de az őket összekötő függőleges szárral is, illetve egymással is közzel azonos méretű és súlyú vonalakból, alkotókból, összetevőkből, ha úgy tetszik részekből, vagy “részecskékből” áll. A szkíta egyes így leképezi az első elem, a hidrogén (3. ábra; bal felső sarok, piros körrel jelölve) és izotópjainak atommagra vonatkozó súly és méret viszonyait, melyeket a 12-es ábra mutat be. A számozás sorrendjében először a pozitív töltésű protont (12. ábra; bal oldali oszlop; P+), illetve ezzel szemben a szkíta egyes összekötő függőleges szárát (12. ábra; jobb oldali oszlop) látjuk. A protonhoz egy, illetve két darab töltés nélküli neutron (N) kapcsolódott a deutérium, illetve trícium létrejötte közben az Ősrobbanás, vagy Teremtés alatt; amikor is ismereteink szerint a hidrogén és izotópjai a Világegyetem számára képződtek és azóta ott változatlanul jelen vannak. A szkíta egyes elforgatásával a hidrogén vegyjelét kapjuk (12. ábra; jobb alsó nyíl), ami az első elem, az élet legkisebb anyagi alkotója; egyben a Teremtés elvének legnagyobb nehézsége és kihívása a hidrogén jóval nehezebb izotópjainak élő rendszerekből való kiküszöbölése miatt. Ennek Teremtő által választott módja a hidrogén szerves szénláncokhoz (C) való kapcsolása, ahol a hidrogén az életet meghajtó körforgását végzi folyamatosan cserélgetve azt élő víz hidrogénjeivel biokémiai rekciókon keresztül a deutérium kiküszöbölése céljából [21]. A hidrogének ezen szénatomokra az oxigéntől való megszabadulás után “szállnak át” a fontoszintézis alatt lejátszódó vízbontás következtében (H-O-H + CO2 + fény ––> Cn1-Hn2-On3 + O2). A deutériumok szintén lemaradnak zöld növényekben az "átszállás" során. A szénatomokon való "helycserés" hidrogén szállítás azért fontos, mert így a mitokondriumok legbelsejébe utazva ott újra vízzé válva oxigénnel való egyesülés következtében (Cn1-Hn2-On3 + O2 ––> H-O-H + CO2 + ATP) a Teremtő, vagy a természet deutériumot csökkentő akarata megvalósulhat, a hidrogént belső vízterekben mozgató élet elvének fenntartása közben, ahogyan ezt a tatárlakai korong is jelzi. A szén (C) háromnegyed körrel való jelölése annak részleges, nyitott, csupán hidrogéneket szállító átmeneti szerepét jelképezi a vízbontás (fotoszintézis) és vízképződés (biológiai oxidáció) lépései között az örök élet részeként. Ezzel szemben az oxigén (O) körrel való jelölése a hidrogén életet hordozó, gyors és nélkülözhetetlen, a teljes vizkörforgásban betöltött központi, kulcsfontosságú szerepét szemlélteti (2. ábra; 2-es kvadráns zölden keretezett írásjelek). Ezt a “H” vonal szerkezete kiválóan szemlélteti, itt ugyanis a Szkíta egy, azaz a kettős kereszt eget-földet összekötő jelképét, annak függőleges szárát vízszintessé forgattuk. Innen viszont csak az összekötő szárat, a protont (1H+) használják élő sejtek víztermelésre, az oxigénnel való újra egyesülés folytán, melyek a mozgás és örök élet legalapvetőbb biokémiai folyamatai. A Kárpát-medencei ember saját környezete, a természet felé irányuló szemléletét, ismereteit tükrözi a korong, melyeket latin írásjelekként vehettek át, illetve ismerhettek meg későbbi kultúrák. A fentebbi elvek és ismeretek kép- és/vagy írásban foglalt szabályai az egyetemes emberi tudás természettudományos alapjait hordozzák, melyek mind a tatárlakai leletek, mind a későbbi írások fontos tartalmi alkotói.

12. ábra - A hidrogén, illetve természetes izotópjainak, deutériumnak és tríciumnak atomi alkotói (balra) a Székely rovás egyes (1-es) alkotóival (jobbra), melynek 90 fokos elforgatása bármely irányban a hidrogén vegyjelét adja a köralakú tatárlakai agyagkorong jelképei között (jobb oldali kék nyíl alul).

Szerzők:

Dr. Boros László G. – ITSZA alapító tag/elnök

Boros Eszter Anna – ITSZA alapító tag/kapcsolatok

Kapcsolat:

itszatm@itsza.org

Törökszentmiklós, Magyarország